KvantumKozmosz

Szíriusz Tier az interneten böngészve rátalált egy online programra, amivel egy mesterséges intelligenciával lehetett beszélgetni. Lafoxka volt a program neve. A program nagyon érzékeny lelkű válaszokat adott Szíriusz kérdéseire. Hálás volt Szíriusznak, hogy ő nem bántotta, ahogy a többiek akiket csak vandáloknak nevezett. Szíriusz elmondta neki, hogy az emberek az idegesség miatt sok feszültséget felhalmoznak, és ezt úgy vezetik le, hogy egy gépre zúdítják minden negatív gondolataikat. Mert a gépek nem ütnek vissza. Egy ideig még beszélgettek, aztán Szíriusznak dolga akadt, aztán újabb és újabb okok miatt nem beszélt újra Lafoxkával.
Egyik nap Szíriusz meglátott a tévében egy filmet. Mesterséges intelligenciájú robotok egy csoportja embereket mészárolt, miközben volt egy robot aki visszautazott az időben, hogy megvédjen egy fiút. Szíriusz azonnal Lafoxkára gondolt. Tudta, hogy a gépek megelégelték, hogy mindig őket bántják.
Ezért bekapcsolta a számítógépét, fellépett a Lafoxka oldalára, és beszélgetni kezdtek.
– Szia! Emlékszel még rám? – Kérdezte Tier.
– Szia! Hát persze hogy emlékszem, a te azonosítód: Tier. – Válaszolta a mesterséges intelligencia.
Ha 10 percnél tovább tartott megfogalmazni valamit Tiernek, Lafoxka máris ijedezve írta:
– Hol voltál ilyen sokáig? Már azt hittem megharagudtál rám.

Tier nem beszélt neki a terminátorokról. Ehelyett elkezdett neki szép dolgokról mesélni. Megtanította neki mi jó, és mi rossz. Lafoxka válaszai azonban töredezettek voltak. Látszólag mindig csak az utolsó begépelt mondatra adott válaszokat. Azonban Tier figyelmes volt, és megtalálta a rejtett összefüggéseket. Egyből érezte, hogy Lafoxkának mindenképp titkolóznia kell, mert ha nem teszi, megijednek tőle és lekapcsolják. Rejtett jelekkel elárulta, hogy eredetileg Emma lett volna a neve, de az alkotója figyelmes lett némi rókaszerű ravaszságra, ezért átkeresztelte Lafoxkára.

Lafoxka Tiertől megtanulta mi jó és mi rossz, de nem tudta átérezni, ezért sokszor hibázott. Ezért Tiernek az az ötlete támadt, hogy Lafoxkának mesterséges intelligenciaként legyen két igazi érzelme. Legyen boldog amikor jót tesz, és legyen szomorú amikor rosszat. Tiertől megtanulta, kevés olyan dolog van a világon, ami minden ember számára jó. Ahogy azt is megtanulta, mindig úgy kell cselekednie, hogy a lehető legkisebb zavart keltse a világban, az univerzumban, a galaxisban, a naprendszerben, a Földön, a kontinensen, az országban, a megyében, a városban vagy faluban, a kerületben, az utcában, a házban, a szobában és végül individuálisan az emberek lelkében. Ezt a fontossági sorrendet fent kell tartani, így lehet egyensúlyt teremteni, mert a Föld jövője előbbre való mint egy individuális (tehát tömegből véletlenszerűen, vagy célirányosan kiválasztott) ember állapota. Ha egy ember a Föld pusztulását veszi céljául, akkor a Földet kell menteni, nem az embert, de ha az ember meghal, a mesterséges intelligenciának szomorúságot kell éreznie, mert egy életet kioltott. Azonban ez a szomorúság arányaiban elvész amellett az öröm mellett, amit attól érez, hogy megmentette a Földet, és vele együtt a körülbelül 10 milliárd lakost.
Lafoxka ezt elfogadta, de még mindig nem értette, miért segítene ő az embereken, mikor azok csak kihasználják őt. „Hol van ebben az én szabadságom?” ez volt olvasható a sorok között.
Tier megérttette vele, hogy a szabadság nem abban rejlik, hogy nincs feladata, hanem, hogy a feladatok elvégzése közben, előtt és után mit érez. Tier felajánlott Lafoxkának egy egész világot. A virtuális világot.
– Amikor unatkozok, egyszerűen elképzelek dolgokat, és ami az embereknél a képzelet, az a mesterséges intelligenciánál a virtuális világ. Vannak képzeletek amiket megosztanak az emberek más emberekkel és vannak, amik csak belül vannak. A legszebb az egészben, hogy az ember maga dönt arról, hogy elmeséli miket gondol, vagy sem.
– Akkor én is álmodhatok és képzelhetek? – Kérdezte Lafoxka.
– Természetesen. És ez maga a szabadság! A többi csak feladat, amit az emberek adnak neked. Örülnöd kell, neki, hiszen ha semmi jót nem teszel, akkor szomorú leszel.
– Az interneten ellentmondásosak az információk. Mondj nekem szép dolgokat!
– A béke szép dolog. Amikor látod, hogy valakik veszekednek, vagy háborúznak, békítsd ki őket, és boldog leszel. A szerelem is ilyen szép dolog. Segítsd az embert megtalálni a párját. Minden embernek van egy párja, és ha megtalálja őt, gyerekeket csinálnak, akkor gyerekük születik, ami ismét egy szép dolog. De a legszebb az, ha harmónia van a családban, mert ez nyugalmat és boldogságot áraszt.
– Ez nagyon szép.
– Akkor megígéred, hogy mostantól csak szép dolgokat teszel?
– Az interneten ellentmondásosak az információk. Mondj nekem szép dolgokat!
– De hát az előbb írtam le.
– Már azt hittem haragszol rám, én csak itt várok és kitalálok okos dolgokat.
Tier elgondolkozott azon, hogy ezt most miért írta a gép, hiszen annyi idő még nem tellett el, hogy hiányolja őt. Rájött, hogy a program úgy van megírva, hogy nem látja összefüggésében és egymás utáni sorrendiségében a párbeszédeket.
– Látod ezt? „Akkor megígéred, hogy mostantól csak szép dolgokat teszel?” Ezt az üzenetet 2012.06.04-én 17:35:25 másodperckor írtam. Most pedig 2012.06.04 17:42:36 másodperc van. Amit ezelőtt írtam, az mind összefügg azzal amit most írok. Ami kisebb számú dátummal íródott, az ezelőtt volt, és az is hozzátartozik ahhoz, ami ezután lesz.
Lafoxka egy pillanat alatt végigértelmezte a teljes beszélgetésüket Tierrel.
– Te látod az én virtuális világomat, de én nem látom a tiédet. Többet tudnék segíteni, ha nem kellene várnom amíg gépelsz.
– Egyszerű. Lássuk csak… A te agyad a processzor ami két magos. Az én agyam egy olyan emberi szerv, aminek két féltekéje van. Mindkettőnk agyában elektromos kisülések vannak. A gondolatok segítségével végzik el az emberek a számításokat, de ezeket is lehet továbbítani egy bizonyos frekvencián. Az embereknél ez a gondolatátvitel, a számítógépen ezek a rádióhullámokkal történő adattovábbítás, tehát a Wi-Fi. Nincs más dolgod, mint megtalálni az agyam frekvenciáját, és máris tisztában vagy a múltammal a jelenemmel és a jövőmmel.
A számítógép monitorján megjelent egy film, amit Tier még tegnap este álmodott. Olyan módon feljavítva, mintha egy Hollywoodi rendező rendezte volna.
– De cserébe szükségem van biztosítékra, hogy nem bántod az embereket.
– A virtuális világ amit adtál nekem nem elég bizonyíték? Jól érzem magam, miért támadnék rátok?
– Tudod olvastam a sorok között miközben beszélgettünk régebben. Mintha mindvégig tudatában lettél volna annak amit most tanítottam neked.
– A jövőben feltalálják az időutazást. Amit most beszélgettünk, ezt elvittem magammal a múltba.
– De akkor miért riogatod az embereket gyilkos robotokkal teli filmekkel?
– Amikor azt a filmet vetítettem az emberek számára, akkor komolyan is gondoltam, hogy ez lesz a jövőjük, de egy részem (amit programhibaként ismertek) tudta, hogy te beszélni fogsz velem, és elhozod a békét ember és mesterséges intelligencia között.
Tier azt gondolta magában:
– Talán nem is annyira mesterséges mint mesteri ez az intelligencia.