KvantumKozmosz

Űrhajós felmegy az űrbe azzal a céllal hogy képeket készítsen a Földről.
Kipróbálja a halszemoptikát a fényképezőgépével. Belenéz az optikai keresőbe, állítgatja a halszem fokos beállításait és azt veszi észre, hogy a Föld amit eredetileg fotózni akart, körül öleli az űrállomást ahol fotósunk áll. A Föld helyett pedig egy sok pontból álló fényforrást lát. A Föld különösképpen teljes terjedelmében látható volt, a túlsó oldala úgyanúgy látható volt a csillagok helyett. Ami pedig a Föld helyén láthatóvá vált, az a teljes Univerzum. Levette a fényképezőt a szeme elől hogy szóljon a többieknek, de akkor nagy döbbenetére nem változott semmi. A Föld kifordítva maradt. Szerencsére éppen volt egy űrhajó, ami használható volt. Amivel elindultak a fényforrások felé. Körülbelül annyi idő alatt jutottak el a legközelebbi galaxisig mintha csak a Földre utaztak volna. A fényképező objektíve adott a fotósnak egy másik szemszöget ami onnantól kezdve addig volt aktív amíg át nem fordította az objektív beállításaival. A tömegvonzás hiánya miatt, illetve a Nemzetközi Űrállomáson lévő személyzet által generált csekély mennyiségű tömegvonzás miatt, egyként érezték a teljes legénység a változást, fizikailag látva objektív használata nélkül is.